Jó kis beszéd volt, kár, hogy nem bírtam végighallgatni: először csak enyhe meghatódás, aztán könnyek, végül sírógörcs. Volt valaha egy rossz helyen előadott beszéd, de sajnos azzal nem mentünk sokra. Ezzel még kevésbé fogunk.

Gyurcsány lemondana, ha. A micsoda államférfi rájött, hogy az ország érdeke. Na de miért pont most? Eddig nem volt az ország érdeke, vagy csak nem volt fontos? Netán rosszat álmodott? Vagy most már van alternatívája? Esetleg alacsony a fehérjetartalom az étrendjében és lassabban gondolkodik az átlagnál?

A nagy döntést aktuálissá teszi, hogy van itt egy párt, amelyik az elnökéről szavazott. Csuda jó dolog pártelnöknek lenni. Miniszterelnöknek is, de a miniszterelnököt időnként tökönrúgják. És azt néha az ország, néha a pártelnök teszi. A pártelnököt viszont az ország kevésbé rúgdossa, célszerű hát ilyen biztonságos helyet választani. Nem beszélve a kollektív tökönrúgásról, ami után a pártelnök kapja a csúzlit. Gyurcsány ellenzéki szerepre készül.

A másik ok az időzítésre az EU választás. Ettől vannak a szocik beszarva az elejétől kezdve, ezért morgolódtak, amikor még reformer kedvében volt a kancellár. Mert mi lesz, ha a Fidesz. Hát most majd milesz. Ha valamiért kár volt belépni az EU-ba, akkor az ez. A ciklus elején aranyosnak kell lenni, mert önkormányzati választások vannak. A ciklus vége felé nyilván nincs érdemi munka. Erre rájön még valahol ez az EU, aztán csodálkozunk, hogy biztonsági kormányzásban rohadunk meg.

Jön most ez a lemondós manőver, amivel Gyurcsány nem hogy nem távozik, de leginkább hosszabb távra rendezkedik be, mindannyiunk legnagyobb örömére. Mellékhatásként:

• Miről beszél mindenki egy jó ideig? MSZP, MDF, SZDSZ. Nem a Fideszről.
• Szerencsés esetben kapunk egy megkötött kezű szakértői kormányt, amelyik elvezeti az országot a választásokig, remélhetőleg összeomlás nélkül. De a határán, mert úgy lesz móka továbbadni.

Gyurcsány nem megy sehova, csak beáll az eresz alá, mert vihar készülődik.